Az elzárás az ellenfél mozgásszabadságának testtel való korlátozása. Ez a manőver két vagy több támadójátékos tudatos összjátéka, melynek során egyikük a saját vagy valamelyik társ védőjének a feltartóztatásával játékostársának szabad utat biztosít. A támadás egyéb technikai elemeivel ellentétben az elzárásnál a támadó nem elszakadni igyekszik védőjétől, hanem ellenkezőleg, azt annyira megközelíteni, hogy annak cselekvési és mozgáslehetőségeit a testével időlegesen feltartóztathassa. Az elzárás alkalmazásához a szabályok biztosítanak lehetőségeket. Jóllehet a játékos nem használhatja fel karjait és lábait az ellenfél feltartóztatására, annak felsőtesttel való blokkolása megengedett, még abban az esetben is, ha a játékos nem birtokolja a labdát. Meglehet az elzárás inkább taktikai tevékenységnek minősül, a manőver sikere nagymértékben múlik a jó technikai végrehajtáson.
Az elzárás a játékszituációtól függően tetszés szerinti testhelyzetben hajtható végre. Minden egyes esetben alapvető szempont azonban, hogy a támadó játékos olyan stabil helyzetet vegyen fel, hogy a védő ütközéssel ne tudja őt kimozdítani az előzetesen elfoglalt helyéről. Stabilitásnak, egyensúlyának megőrzésére csak olyan mértékben használja karjait, hogy az ne vezessen támadószabálytalansághoz, viszont azok bármikor képesek legyenek az esetleges labdaátvételre. A védő feltartóztatására felhasznált testfelületnek megfelelően az elzárás végrehajtható mellel, oldallal és háttal.
A játékos stabil terpeszállásban, térdben enyhén hajlított lábakkal, felsőtesttel kissé hátra dőlve helyezkedik háttal a védőnek úgy, hogy a karok könyökben hajlítva mellmagas tartásban készek az esetleges labdaátvételre. Ebben a helyzetben az elzárási felület maximális, az elzáró játékos jól követheti a játék menetét, továbbá jó lehetősége van az elzárást követő leválásra labdával vagy anélkül.
A játékos stabil terpeszállásban, felsőtesttel kissé elhajolva, oldallal helyezkedik el a védőnek úgy, hogy az ahhoz közelebbi láb enyhén behajlítva tartja a testsúly nagy részét, míg a karok könyökben hajlítva a testhez simulnak. Jóllehet ez a pozíció az elzárás utáni leválás szempontjából előnyös, az elzáró felület viszonylag keskeny, így a védő átcsúszással, kerüléssel könnyen kiszabadíthatja magát.
A játékos stabil terpeszállásban, térdben hajlított lábakkal, enyhén előredöntött felsőtesttel szemben helyezkedik a védőnek, míg a karok laza tartásban a test két oldalán egyensúlyoznak. Mivel a játékos a védővel szemben helyezkedik el, ebben az esetben van a legjobb lehetősége annak szemmel tartására. Ezáltal azonban esélye a labdaátvételre és a játékban való aktívabb részvételre erősen csökken.
A különböző játékhelyzetek az elzárás változatos formáit alakították ki. A támadó és a védőjátékos egymáshoz viszonyított helyzetétől függően az ellenfél elzárható különböző irányból, a védő akadályozása hosszabb ideig fenntartható, valamint előnyösen használható ki az ellenfél helyezkedése.
A támadó a védő elé helyezkedve annak előre mozgását akadályozza meg. Ezáltal gyakran jó helyzet alakítható ki az egyik csapattársnak – többnyire az átlövőnek vagy a felkanyarodó szélsőnek – egy talajról, de különösen levegőből végrehajtott elzárás fölötti kapura lövésre. Ezért előnyös, ha ez esetben a támadójátékos háttal vagy mellel zárja el a védőt, mert így az elzárási testfelület nagy, továbbá a védő tájékozódása jelentősen korlátozható.
A támadó a védő egyik oldalára helyezkedve annak szélességi mozgását akadályozza meg. Ezáltal gyakran nyithat utat játékostársának labdás vagy labda nélküli áttörésre, illetve talajról végrehajtott gyors átlövésre. Ezért előnyös, ha ez esetben a támadójátékos háttal vagy mellel zárja el a védőt, mert így az elzárási testfelület nagy, továbbá szélesebb folyosó biztosítható a támadótársnak az áthatolásra vagy a kapura lövésre.
A támadó a kilépő védő mögé helyezkedve annak hátrafelé történő mozgását akadályozza meg. Ily módon a védő mögötti üresen maradt terület helyzeti előnyt biztosít a támadótársnak áttörésre, vagy magának az elzárást végrehajtó játékosnak leválásra. Ezért előnyös, ha ez esetben a támadójátékos oldallal zárja el a védőt, mert így leválás esetén könnyen át tudja venni a labdát, valamint gyorsabban fordulhat a kapu felé.
A kísérő elzárás lényegében az elzárás egyik formájának folyamatos fenntartása helyváltoztatás közben. Ebben az esetben az elzárást végrehajtó játékos mozgás közben folyamatosan társa és annak védője közé helyezkedik, megakadályozza az ellenfél közbeavatkozását egészen addig, amíg az szükséges.
Az elzárásba vezetés az a speciális technika, amikor a támadó nem egyik játékostársának, hanem saját magának biztosít szabad utat. Ebben az esetben a játékos az őt szorosan követő védőt egy olyan támadótárs felé vezeti, aki a közelben egy stabil pozíciót foglal el. Majd a támadójátékos olyan közel fut el a csapattársa mellett, hogy az őt követő védő egyszerűen fennakad rajta.
Az elzárások különböző formái optimálisan társíthatók egymással. Az a tény, hogy az elzáró játékos labdával vagy labda nélkül közelíti meg a védőt, befolyásolja az elzárás végrehajtásának módját. Labdával végrehajtott elzárásnál a támadó magas szintű labdavezetési, cselezési és labdaátadási képességgel kell, hogy rendelkezzen. Míg labda nélküli elzárásnál a támadónak úgy kell a manővert időzítenie, hogy az összhangban legyen a labda mozgásával.
A leválás az elzárás folytatása és annak ötletes továbbfejlesztése. Ezen technika alkalmazására akkor kerül sor, ha a támadók elzárással nem tudnak ugyan közvetlen gólhelyzetet kialakítani, de a védőket sikerült hátrányos helyzetbe kényszeríteni. A leválás végrehajtása során a két támadó egymáshoz igazított, összehangolt tevékenysége fokozott jelentőséget kap. A játékosok megfelelő kapcsolata mellett az elzárás-leválás bizonyos feltételeket igényel.
- az elzárásnak olyan hatásosnak kell lennie, hogy az elzárt védő ne tudjon a labdás támadó felé mozogni
- a labdás támadó az első kapura törési kísérlet után olyan határozott áttörést vagy átlövést kíséreljen meg, hogy azzal egy újabb védőt kényszerítsen kilépésre
- az elzáró játékos folyamatosan kísérje figyelemmel támadótársát, majd elzárás után úgy váljon le, hogy képes legyen a labda azonnali, gyors átvételére
A leválás valamennyi, háttal vagy oldallal történő elzárásból végrehajtható. Az eredményesség kritikus pontja azonban minden esetben a labdaátadás-átvétel pontos és megfelelő ritmusú végrehajtása. Ezért célszerű, ha a támadó a legrövidebb úton adja a labdát elzáró társának abban a pillanatban, amikor az a védőjéről leválik. Ha azonban az elzáró támadó nem kapja meg társától a labdát, igyekezzen minél előbb újra aktívan bekapcsolódni a játékba.
Az elzárás és annak folytatása, a leválás olyan technikai-taktikai elem, amely elősegíti, hogy két játékos kedvező pozíciót alakítson ki egymásnak a csapat sikere érdekében. Ezen túlmenően ez a támadók közti játékkapcsolat szemléltet valamit a kézilabdázás igazi értékei közül, mint például az önzetlenség, segítőkészség vagy együttműködés.
