A felállt és jól szervezett védelemmel szemben a gólhelyzet kialakítása elsősorban tudatos, tervszerű támadójátékkal lehetséges. Ezért a támadásszervezés során szükséges kialakítani egy olyan egységes játékszemléletet és mozgásos rendszert, amely valamennyi játékos számára egyértelművé teszi a csapat fő támadási törekvését. A támadási rendszer kijelöli a játékosok pozícióját, ezáltal szélességben és mélységben biztosítja a támadók megfelelő elosztását, valamint koordinálja az egyének együttműködését és a csapatrészek tevékenységét, tehát összességében biztosítja a csapat számára az erők maximális kihasználását. A rendszerbe foglalt, bizonyos keretek közé szűkített támadás továbbá megkönnyíti a játékosok feladatát azáltal, hogy egy előzetes információt, elképzelést nyújt a játék várható alakulásáról.
A támadás felépítése többféle támadási rendszerrel megkísérelhető, ily módon a csapat számára lehetőség nyílik a játékosok összetétele szerinti legmegfelelőbb forma kiválasztására. Általában egy jól összeszokott, kiforrott csapatra egy támadási rendszer jellemző, amit aztán a mérkőzéseken az adott ellenfél játéka szerint számtalan variációval játszanak. Az alapvető támadási rendszerek közötti különbség elsősorban a gól vagy a kapura lövési kísérlet előtti játékban mutatkozik meg. Ennek alapján a támadás szervezési fázisában a csapattevékenységet három alapvető támadási rendszer jellemzi.
Ebben a támadási rendszerben a játékosok meghatározott alapfelállás szerint foglalják el a pozíciójukat, és lényegében ezen belül, jelentős helyváltoztatás nélkül látják el támadófeladataikat. Pozíciótartásos támadásnál jól elhatárolódnak a különböző feladatkörök, a gólveszélyes területen belül lehetőség nyílik a játékosok képessége és felkészültsége szerinti optimális elosztásra és speciális vonásaik kihasználására. A játék alapját a gyors és praktikus labdajáratás képezi, melyhez az egyéni improvizációk és csoportos manőverek kapcsolódnak. A támadást állandó labdás és labda nélküli kapura törés jellemezze. A labda nélküli játékosok intenzív alapmozgással úgy helyezkedjenek, hogy bármikor képesek legyenek a labda átvételére, majd azt követően gyors kapura törésre. A pozíciótartásos támadás elsősorban területvédekezés ellen és különösen emberelőnyben eredményes. A támadási rendszer hatékonysága azonban vegyes védekezésnél csökken, míg emberfogásos védekezésnél ez a támadásszervezési mód nem alkalmazható.
A pozíciótartásos támadás előnye, hogy a támadók arányos elhelyezkedéssel jól fedik le az egész gólveszélyes területet, valamint a saját pozíciójukban speciálisan képzett játékosok átlagon felüli képességei eredményesen használhatók ki egy-egy ellen játékszituációkban, illetve csapatrészmanőverekben. Továbbá a játékos helytartása következtében csökken a labdaeladás veszélye és gyakorisága, így ez a támadási rendszer egy viszonylag labdabiztos támadásfelépítési forma. Hátránya viszont, hogy a játékosok mozgásterülete behatárolt, a szélességi mozgás mennyisége erőteljesen csökken, valamint a feladatkörök tagozódása miatt egy idő után a támadójáték kiismerhetővé válik. Továbbá problémát jelent, hogy a gyakori helyváltoztatások-helycserék hiányában a támadómozgás nem mindig meggyőző, és gyakran fenyeget a passzív játék veszélye.
Ebben a támadási rendszerben a játékosok kiterjedt mozgása és megnövekedett helyváltoztatása a meghatározó tényező, ezért egyrészt a pozícióváltásos támadás gazdaságossága vitatható, másrészt pedig eredményes kivitelezése kifogástalan erőnlétet igényel. Mivel a mozgás során a játékosok a gólveszélyes terület változatos részeit, illetve számos támadópozíciót érintenek, ez esetben az alapfelállásnak nincs különösebb jelentősége. A zűrzavar elkerülése, valamint a tervszerűség és gazdaságosság megőrzése érdekében azonban célszerű meghatározni a szélsők, beállók és átlövők számát, tovább az egyes játékosok viszonylagos mozgásterületét, illetve fő mozgásirányát. A pozícióváltoztatásos támadás elsősorban emberfogásos védekezés és nyílt területvédekezés ellen eredményes, mert a védőket fokozott mozgásra, elzárásokba, így hibázásra kényszeríti. Hatásossága vegyes védekezés ellen csökken, míg zárt zóna ellen ezt a támadásszervezési módot kevésbé célszerű alkalmazni.
A pozícióváltoztatásos támadás előnye, hogy a célirányos futások, a sok helyzetváltoztatás követése mindig nehézséget okoz a védőknek, emellett a csapat tagjainak egyaránt lehetőséget nyújt a támadásban való aktív részvételre, gólszerzésre. A támadási rendszer hátránya viszont, hogy az összehangolt, tervszerű mozgások nehezen tanulhatók, sok gyakorlást és jó összeszokottságat igényelnek, valamint a befektetett munka nem mindig van összhangban az eredményességgel. Továbbá a játékosok kiterjedt mozgásmennyiségével egyenes arányban nő a labdakezelési hibák száma és így a labda elvesztésének veszélye.
Ez a támadási rendszer egyesíti magában a pozíciótartásos és pozícióváltoztatásos támadás legelőnyösebb vonásait, ezért napjainkban ez a legelterjedtebb és a csapatok által leggyakrabban alkalmazott támadásszervezési mód. Ebben az esetben a játékosok meghatározott alapfelállás szerint helyezkednek el a játéktéren, de a támadásfelépítés során a játékhelyzetnek megfelelően, alkalmilag változtatják pozíciójukat. Így a vegyes támadás lehetőséget nyújt különböző alapfelállásokra, elősegíti a játékosok megfelelő elosztását mélységben és szélességben a gólveszélyes területen, továbbá a csapatrészek, támadóegységek specializált tevékenységével ez a rendszer lehetővé teszi a pozíciótartásos és pozícióváltoztatásos támadás egyidejű alkalmazását. Például a támadás első vonalában a szélsők és a beálló állandó helycserével igyekeznek helyzetbe kerülni, míg a támadás második vonalában az átlövők pozíciójuk megtartásával kísérlik meg átlövési vagy áttörési lehetőségek kialakítását. A vegyes támadás jól igazítható az ellenfél valamennyi védekezési rendszeréhez, így – meglehet elsősorban terület- és vegyes védekezés ellen alkalmazható előnyösen – gyors átalakítással, emberfogásos védekezés ellen is hatásos lehet.
A támadási rendszer előnye, hogy gyorsan és könnyen változtatható, egyéni elképzelés szerint bővíthető, valamint kezdő és élvonalbeli csapatok esetén egyaránt alkalmas változatos támadójáték kialakítására. Ezzel szemben hátránya minimális, ugyanis pillanatnyi megtorpanás után a csapat gyorsan átállhat egy másik támadási rendszerre.
