Meglehet, az egy-egy elleni védekezés szerepe alapvető fontosságú, a hatásos csapatvédekezés alapfeltétele több játékos közös védőtevékenysége és együttműködése. A játékosok adott védekezési rendszerben elfoglalt helye eleve kínálja a szomszédos védők együttműködésének lehetőségét, a hatásos csapatvédekezés pedig egyenesen megköveteli a páros kapcsolatok kialakulását, kialakítását. A csapatrészek tervszerű munkája annál is inkább indokolt, mivel a támadók egyes csoportos manővereivel szemben – mint például elzárás vagy helycsere – a védő egymagában eleve verve van, és csak a társak segítségével van reális esélye a hatásos védekezésre. Csoportos manőverekkel azonban lehetőség nyílik az erők és a védőfeladatok gazdaságos és optimális felosztására, ezzel egyes játékosok legjobb tulajdonságainak kihasználására a csapat eredményessége érdekében.
A csoportmunka jelentőségét tovább növeli az a tény, hogy a labdás támadóval szemben a játékosoknak mindig csak egy csoportja kísérli meg közvetlenül a védekezést, míg a csapat többi tagja készenlétben áll a közbeavatkozásra. Így a labdás támadó közvetlen közelében lévő kettő-három, esetleg négy védőjátékos eredményes együttműködése – különösen a belső védő pozíciókban – döntően befolyásolja az egész csapat védekezésének eredményességét.
A támadójátékosok mozgásiránya, illetve a manőver célja meghatározza a védők összehangolt tevékenységének módját. Így mélységben mozgó, meredeken kapura törő támadókkal szemben a kitámadás – biztosítás – visszazárás, szélességben pozíciót változtató támadók ellen az átvétel – kíséret – átadás, míg a csoportos manőverek, elsősorban elzárások megakadályozására a kerülés és a váltás alkalmazható legeredményesebben.
Ez a manőver elsősorban a támadók csoportos, mélységi kapura törései – így a párhuzamos rátörés vagy húzás – illetve az egyéni átlövési vagy áttörési kísérletek ellen alkalmazható sikerrel. Ezeknek az eseteknek a közös vonása, hogy a labdás támadó nagy lendülettel, elszántan, a közvetlen gólszerzés reményében tör kapura. Ennek megakadályozására a kapuelőtér-vonalnál várakozó statikus védőnek nincs reális esélye, mert a mozgásban levő, lendületes támadó talajról vagy felugrás után végrehajtott gyors átlövéssel vagy csel utáni áttöréssel rendszerint átjátssza őt. Ráadásul a hatásos védekezés lehetőségét tovább csökkenti az a tény, hogy a védő statikus helyzetéből a dinamikus támadó ellen csak késői reakcióra képes, ami legtöbbször szabálytalanságot, így büntetődobást vagy kiállítást, esetleg mindkettőt eredményezhet. Ezért mindenképpen indokolt, hogy az ellenfél támadómozgására a szemben álló védő is támadó fellépéssel válaszoljon, és az ellenfél gólszerzési kísérletét még a kezdeti stádiumban igyekezzen elfojtani. Ennek hatásos és biztonságos eszköze a szomszédos védőtársak által ügyesen végrehajtott kitámadás-biztosítás-visszazárás szorosan egymásba kapcsolódó folyamata. Jellegéből adódóan elsősorban a terület- és vegyes védekezés során alkalmazott védekezési mód. Emberfogásos védekezésnél ugyanis a végrehajtás alapfeltétele, a védők egymás melletti rendezett elhelyezkedése nem adott.
Ez a manőver elsősorban a támadók csoportos szélességi mozgásainak – így a helycsere, a keresztezés, a befutás, az átfutás, valamint az azokhoz kapcsolt bejátszás – megakadályozására alkalmazható sikerrel. Emellett a beálló őrizete is csoportos védekezést, elsősorban az egymás mellett védekező játékosok összehangolt munkáját kívánja meg, mert a szélességi-oldalazó mozgásával a védőfalban gyakran okoz az egyéni védő számára megoldhatatlan feladatot. Ezekkel a manőverekkel a támadók célja a védők kimozdítása, előnytelenebb pozícióba kényszerítése, egyes védők elzárása vagy elzárásba vezetése, és így a kapuelőtér-vonal közelében kedvezőbb gólhelyzet kialakítása. Ez elkerülhető azáltal, ha a játékosok az ellenfél követése helyett átveszik a saját védőterületükre érkező támadót, mozgáslehetőségének részleges korlátozásával és labdaátvételének megakadályozásával időlegesen őrzik ellenfelüket, majd tovább haladása esetén átadják őt a szomszédos védőtársnak. Ez az ésszerű, csoportos manőver az átvétel-kíséret-átadás szorosan egymásba kapcsolódó fázisaiból áll. Mivel ez a zónázó játékosok egyik jellemző, csoportos védekezési módja, ez a taktikai elem elsősorban a terület- és vegyes védekezésnél gyakori, de módosított formában a manőver emberfogásos védekezésnél is alkalmazható.
Ezek a védekezési manőverek elsősorban a támadók csoportos kombinációi, így az elzárás/leválás, valamint a pozícióváltoztatás ellen alkalmazhatók hatásosan. Különösen a támadók által eredményesen alkalmazott elzárás/leválás okoz sok gondot a védekezés számára, mert annak sikeres végrehajtása minden esetben számbeli vagy pozícióhiányt, és így közvetlen gólveszélyt eredményez. Az ellene való hatásos védekezés már az elzárás/leválás szándékának időbeli felismerésével kezdődik, így jó ütemű ellépéssel, ügyes helyezkedéssel a végrehajtás megelőzhető. Amennyiben mégis létrejön az elzárás, abból a lehető leggyorsabban és lehetőleg szabálytalanság nélkül kell kiszabadulnia a védőnek, majd a játékhelyzetnek megfelelően folytatni további védőtevékenységét. Az elsősorban két védő tudatos együttműködésével végrehajtott elzárás/leválás elleni védekezés főbb formája a kerülés és a váltás.
