A felállt és jól szervezett védelemmel szemben a gólhelyzet kialakítása elsősorban tudatos, tervszerű támadójátékkal lehetséges. Ezért a támadásszervezés során szükséges kialakítani egy olyan egységes játékszemléletet és mozgásos rendszert, amely valamennyi játékos számára egyértelművé teszi a csapat fő támadási törekvését. A támadási rendszer kijelöli a játékosok pozícióját, ezáltal szélességben és mélységben biztosítja a támadók megfelelő elosztását, valamint koordinálja az egyének együttműködését és a csapatrészek tevékenységét, tehát összességében biztosítja a csapat számára az erők maximális kihasználását. A rendszerbe foglalt, bizonyos keretek közé szűkített támadás továbbá megkönnyíti a játékosok feladatát azáltal, hogy egy előzetes információt, elképzelést nyújt a játék várható alakulásáról.
A támadás felépítése többféle támadási rendszerrel megkísérelhető, ily módon a csapat számára lehetőség nyílik a játékosok összetétele szerinti legmegfelelőbb forma kiválasztására. Általában egy jól összeszokott, kiforrott csapatra egy támadási rendszer jellemző, amit aztán a mérkőzéseken az adott ellenfél játéka szerint számtalan variációval játszanak. Az alapvető támadási rendszerek közötti különbség elsősorban a gól vagy a kapura lövési kísérlet előtti játékban mutatkozik meg. Ennek alapján a támadás szervezési fázisában a csapattevékenységet három alapvető támadási rendszer jellemzi.
A támadójáték eredményes és rendkívül látványos eleme a gyors ellentámadás, mely a labda megszerzését követő első támadási kísérlet a még rendezetlen védelem ellen. Ez esetben a támadók azt a helyzeti előnyt próbálják kihasználni, hogy a védők még nem foglalták el a helyüket a védekezési rendszerben, és így szervezett beavatkozásra nincs még reális esélyük. Ezért a támadók igyekeznek minél rövidebb idő alatt átjutni a pálya középső harmadán, és gyors manőverekkel olyan helyzetet kialakítani, amiből jó eséllyel kísérelhető meg közeli kapura lövés.
Egyéni indulás
Ez az ellentámadás leggyorsabb, egyéni végrehajtási módja, mikor a támadójátékos ellenfelével szemben indulási előny megszerzésére törekszik, majd labdaátvételt követően közeli kapura lövéssel igyekszik az előnyét gólra váltani. Ez esetben a játékos elsősorban az egyéni képességeire épít, így lényeges az indulás, a labdaátvétel, a labdavezetés, a kapura lövés, a gyors futás magas szintű végrehajtása. Az egyéni indulást a lehető leggyorsabban, már abban a pillanatban kell megkezdeni, amint az ellenfél elveszti a labdát.
Csoportos indulás
Ez az ellentámadás csoportos végrehajtási módja, mikor több játékos indul a visszavonuló védőkkel szemben azzal a céllal, hogy számbeli fölényt alakítsanak ki, amit aztán az egyik fedezetlenül maradt támadójátékos közeli kapura lövéssel használhat ki. Ez esetben lényeges a védők széthúzása, a mélységi-szélességi tagozódás, a labdával és labda nélkül végrehajtott helycserék. Ezért kedvezőbb, ha a támadók több hullámban, lépcsőzetesen érkeznek a gólveszélyes területre. Már a gyorsindítás korai szakaszában elősegíthető a számbeli előny megteremtése azáltal, hogy a támadók tervszerűen, összehangoltan, a csapattársak és az ellenfél pillanatnyi helyzetét, mozgásirányát figyelembe véve indulnak.
Csapat indulás
Amennyiben sem az egyéni, sem a csoportos gyorsindulással nem sikerült kedvező kapura lövési helyzetet kialakítani, előtérbe kerül a gyors ellentámadásnak az a formája, amiben az egész csapat részt vesz. Jóllehet ez esetben sem indulási, sem számbeli előny nem alakult ki, a támadó csapat helyzeti előnyben van azáltal, hogy az ellenfél játékosai még nem foglalták el meghatározott védőpozíciójukat, illetve számukra előnytelen helyzetben vagy nem a megfelelő támadóval szemben igyekeznek védekezni. Ezért a támadást lehetőleg gyorsan kell befejezni, hiszen már pillanatnyi megtorpanás esetén is rendeződhet a védelem, és elveszhet a megszerzett helyzeti előny. Csapatindulásnál lehetőség nyílik az egyéni improvizációra, a jó helyzetfelismerő képesség kihasználására, valamint a kettő-három-négy játékosból álló csapatrész-megoldásokra a fegyelmezett csapatjáték keretében.
A támadás szervezési fázisa időrendben a gyors ellentámadást követő, második támadási kísérlet, közvetlen gólhelyzet kialakítása érdekében. Ebben az esetben a védőknek sikerült visszaérni, és olyan szervezett védőpozíciót felvennie, amellyel az ellentámadás sikeresen meghiúsítható. Ezért a támadásszervezési fázisban előtérbe kerül a csapat tervszerű munkája, fokozott jelentőséget kap a megfelelő elhelyezkedés, valamint a játékosok taktikai fegyelme és felelősségérzete. Az egyéni érdekeket a csapatjátéknak alárendelve úgy kell a meghatározott taktikai feladatokat végrehajtani, hogy az egész csapat egy egységes, jól „olajozott” feladatmegoldó rendszerként működjön. Ebben a fázisban egyéni képességekre épített, főként csoportos és csapatmegoldásokkal, tervszerű támadással igyekeznek gólhelyzetet kialakítani a támadójátékosok.
Egyéni taktikai elemek
A csapat – mint feladatmegoldó rendszer – alapeleme az egyén, aki részfeladatok végrehajtásával biztosít megfelelő alapot a csapat taktikai elképzeléseinek megvalósításához. Ezek a részfeladatok egyben meghatározzák a játékosok feladatkörét, a pályán elfoglalt helyét, illetve nagy vonalakban behatárolják támadótevékenységüket. A játék fejlődése során a támadásban jellegzetes feladatkörök alakultak ki, melyek lehetővé teszik, hogy különböző pszicho-fizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosok a számukra legmegfelelőbb, legelőnyösebb pozíciókban fejtsék ki támadótevékenységüket. Ezek a feladatkörök a szélső, a beálló, az átlövő, az irányító, valamint a kapus, aki követett módon szintén részt vesz a támadásban.
Csoportos taktikai elemek
Csapatjátékokban – így a kézilabdázásban is – a fő feladatmegoldó egység a csoport. Ennek oka, hogy bár az egyén szerepe alapvető fontosságú, a tevékenysége korlátozott, és a támadó egyénileg nem képes folyamatosan, hosszú távon sikeres szereplésre csapattársai segítsége nélkül. Másfelől a játékosok létszáma miatt nincs mindig lehetőség összehangolt csapattevékenységre. Így leggyakrabban a néhány játékos alkotta csapatrészmanőverek, a játékostársak alkalmi vagy megtervezett akciói a legmegfelelőbbek a pillanatnyi támadófeladatok megoldására. A támadás csoportos taktikai elemei kis szervezéssel a játékszituációnak megfelelően rugalmasan alkalmazhatók, laza rendszerbe foglalják az egyének tevékenységét, ily módon egyfajta átmenetet biztosítanak a csapattevékenységbe.
Csapattaktikai elemek
Az egyéni és csoportos támadási kísérleteket a csapattevékenység foglalja egységbe. Ez egyúttal a kézilabdázás legmagasabb szervezeti egysége, amely megfelelő közeget biztosít az egyénnek – társai segítségét kihasználva – képességei kibontakoztatására a csapat eredményessége érdekében. A csapattevékenység során jól kihasználható a különböző képességekkel rendelkező játékosok bizonyos pozíciókban való jártassága, valamint jól érvényesül az az elv, miszerint a játékosok jól szervezetten, csapatformációban jobb teljesítményre képesek, mint külön-külön egyénileg. Amíg azonban az egyéni és csoportos taktikai elemek spontán módon vagy kis szervezéssel kivitelezhetők, addig a csapattevékenység megszervezése, hét játékos mozgásának összehangolás már lényegesen nehezebb feladat.
A felállt és jól szervezett védelemmel szemben a gólhelyzet kialakítása elsősorban tudatos, tervszerű támadójátékkal lehetséges. Ezért a támadásszervezés során szükséges kialakítani egy olyan egységes játékszemléletet és mozgásos rendszert, amely valamennyi játékos számára egyértelművé teszi a csapat fő támadási törekvését. A támadási rendszer kijelöli a játékosok pozícióját, ezáltal szélességben és mélységben biztosítja a támadók megfelelő elosztását, valamint koordinálja az egyének együttműködését és a csapatrészek tevékenységét, tehát összességében biztosítja a csapat számára az erők maximális kihasználását. A rendszerbe foglalt, bizonyos keretek közé szűkített támadás továbbá megkönnyíti a játékosok feladatát azáltal, hogy egy előzetes információt, elképzelést nyújt a játék várható alakulásáról.
A támadásbefejezés a támadójáték végső fázisa, melyet legtöbbször szervezett támadás, ritkábban gyors ellentámadás előz meg. Az egyéni, csoportos és csapattaktikai elemek a támadásbefejezés fázisában egyéni tevékenységre szűkülnek le. Ennek oka, hogy míg a támadás felépítése, a gólhelyzet kialakítása legtöbbször tudatos csoport- vagy csapattevékenység eredménye, addig az akció befejezője minden esetben az egyén. Ezzel egyúttal megnövekszik a kapura lövést végrehajtó játékos szerepe, felelőssége, hiszen a támadás eredményes befejezése – a gól – a csapatok küzdelmének végső fokmérője. Ez esetben fokozódik az egyéni képességek, valamint a technikai, taktikai és pszichés feszültség szerepe. Kiemelt jelentőséget kap a támadás technikai elemeiben való jártasság, különösen a kapura lövési technikák ismerete és változatos alkalmazása. A támadásbefejezés módját döntően az határozza meg, hogy a gólhelyzet hol, a gólveszélyes terület melyik részén alakul ki.
