A támadó tevékenység a labda megszerzésének pillanatában megkezdődik. Ettől kezdve a támadójátékosoknak csupán egy céljuk lehet, gyorsindítással vagy szervezett támadás keretében olyan pozíció kialakítása, melyből a csapat egyik tagja kedvező eséllyel kísérelhet meg kapura lövést. Ezért egy olyan kiindulóhelyzet felvétele, amelyből a játékos gyorsan és megfelelően tudja a támadás technikai elemeit végrehajtani, nemcsak szükséges, de meghatározza a támadás hatékonyságát. Továbbá legtöbb játékszituációban a támadójátékos a kezdeményező, amit már az alaphelyzetének is sugalmaznia kell.
Minden játékosnak és csapatnak – kivéve a teljesen kezdőket – van egy bizonyos fokú taktikai tudása, először amivel elméletben rendelkezik, másodszor pedig, amit a gyakorlatban képes megvalósítani. A mai kézilabdázásban döntő szerepe van az egyéni képességeknek és adottságoknak, ami nagyban befolyásolja a játékosok posztok szerinti kiválasztását. Meghatározó tényezők a gyorsaság, ruganyosság, lövő erő, cselező készség, kreativitás, dinamikus erő.
Alapmozgás
Ez az alaphelyzet azonban a játék közben csak ritkán, csupán pillanatokra, egyes technikai elemek végrehajtása között fedezhető fel. A támadójátékosra jellemző ugyanis, hogy állandóan mozgásban van, igyekszik társai számára megjátszható lenni, egy-egy elleni játékszituációban hatásosan támadni, valamint segíteni csapattársai tevékenységét.
A dugattyúmozgás alapvető eleme a támadójátékosok alapmozgásának felállt védelemmel szemben. A folyamatos előre-hátra mozgás támadó szándékot sugall, és ez állandó nyomás alatt tartja a védőket a támadásépítés során. A mozgást támadó alaphelyzetből az elülső láb kilépésével akkor indul, amikor a játékos számít arra, hogy a társától megkapja a labdát. Majd rövid futólépésekkel enyhe íven a kapu felé mozog, miközben törzzsel enyhén elfordulva két kézzel az érkező labda irányába nyúl.
Oldalazó mozgás – míg az átlövők főként mélységi mozgást végeznek, addig a szélsők, de különösen a beállók alapmozgása elsősorban szélességi. A mozgás támadó alaphelyzetből a mozgás irányába eső láb kilépésével indul, amit a másik láb enyhe elrugaszkodása segít. Ily módon a játékos egy gyors, lapos szökkenést hajt végre oldalirányba, a lábak keresztezése nélkül, majd a talp külső élén fog talajt egy ideiglenes alaphelyzetben.
A játékos támadótevékenységének fontos mozzanata a labda átvétele, mert annak technikai végrehajtása erősen kihat a további labdás technikai elemek kivitelezésére. Könnyű belátni, hogy helytelen végrehajtás esetén a játékos időt veszít, ezzel pozíció hátrányba kerülhet, sőt esetleg elveszítheti a labdát. Míg magabiztos, gördülékeny labdaátvétellel a támadó nemcsak fokozhatja helyzeti előnyét, de közvetlenül gólhelyzetbe kerülhet. Ezért a támadójáték eredményessége érdekében a biztonságos, zökkenőmentes labdaátvétel a játék minden szintjén nélkülözhetetlen.
Az átvételt követően a támadó megfogja, majd rövid ideig magánál tartja a labdát. Ez az átmeneti állapot éppen elegendő időt ad a játékosnak az egyik technikai elem befejezésére, majd a következő mozdulatsor előkészítésére. A labdafogás célja a szer biztonságos megtartása, ezáltal a technikai elemek közti zökkenőmentes átmenet biztosítása. Ezért a labdafogás két legfontosabb szempontja a biztonság és a célszerűség. A játékosnak egyrészt úgy kell birtokolnia a labdát, hogy azt az ellenfél ne tudja megszerezni, másrészt viszont azt olyan helyzetben kell tartania, hogy az elősegítse a következő mozdulatsor gyors, törésmentes indítását. A játékszituációnak megfelelően a labda tartható egy- vagy kétkezes fogással.
Az átadás a támadójátékosok közti labdás kapcsolat, amely megteremti a kollektív csapatmunka egyik alapfeltételét, ezzel biztosítja a folyamatos támadásszervezést, továbbá lehetőséget nyújt az egyénnek arra, hogy aktívan kapcsolódjon be a csapattevékenységbe. Ezért nem lehet kérdéses, hogy az átadás egyike a kézilabdázás legfontosabb technikai elemeinek. Kiemelt szerepe ugyanakkor magas szintű technikai végrehajtást igényel – a labdát úgy kell a csapattárshoz juttatni, hogy ritmusveszteség nélkül átvehesse azt és a további tevékenységet fennakadás nélkül megkezdhesse. Ezért célszerű megvizsgálni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják az átadások végrehajtását.
A labdavezetés a labda birtoklásának tartós módja. A folyamat a labda leütésével kezdődik, és egészen addig tart, amíg azt a játékos egy vagy két kézzel meg nem fogja. A labdavezetés legnagyobb előnye, hogy lehetőséget ad a labdás helyváltoztatásra, ezzel jelentősen növelve a játékos támadótevékenységének hatékonyságát. Másfelől, bizonyos kényszerhelyzetekben – mint például egyensúlyvesztés vagy az idő-, illetve lépésszabály megsértésének veszélye – a labda, annak egyszeri vagy többszöri leütésével biztonságosan megtartható.
Az elzárás az ellenfél mozgásszabadságának testtel való korlátozása. Ez a manőver két vagy több támadójátékos tudatos összjátéka, melynek során egyikük a saját vagy valamelyik társ védőjének a feltartóztatásával játékostársának szabad utat biztosít. A támadás egyéb technikai elemeivel ellentétben az elzárásnál a támadó nem elszakadni igyekszik védőjétől, hanem ellenkezőleg, azt annyira megközelíteni, hogy annak cselekvési és mozgáslehetőségeit a testével időlegesen feltartóztathassa. Az elzárás alkalmazásához a szabályok biztosítanak lehetőségeket. Jóllehet a játékos nem használhatja fel karjait és lábait az ellenfél feltartóztatására, annak felsőtesttel való blokkolása megengedett, még abban az esetben is, ha a játékos nem birtokolja a labdát. Meglehet az elzárás inkább taktikai tevékenységnek minősül, a manőver sikere nagymértékben múlik a jó technikai végrehajtáson.
A cselezés az ellenfél tudatos félrevezetése, hátrányos helyzetbe kényszerítése, majd átjátszása a további technikai elemek előkészítése és hatásosabb kivitelezése érdekében. Cselezéskor a támadó az ellenfél természetes reakciójára, anticipációjára épít – a védő, gyors cselekvés érdekében, már a támadó kezdeti mozdulataiból igyekszik gondolatban kikövetkeztetni a várható folytatást, majd azonnal megindítani a feltételezett irányú mozgásnak megfelelő válaszreakciót. Ezt használja ki a támadó, amikor egy ellentétes irányú mozgással gondolati előnyét cselekvésbe viszi át és az a gyakorlatban kamatoztatja. Természetesen ezen elmélet hatásos gyakorlati kivitelezése megkövetel néhány feltételt. Például, hogy a támadó meggyőzően indítsa a megtévesztő mozgást, továbbá, hogy időben lehetőséget adjon a védőnek a hibás válaszreakció megindítására. Ezentúl a cselezés sikere néhány alkotóelem együttes, jó végrehajtásán múlik.
A kapuralövés a támadás befejezésének módja, közvetlen gólszerzés reményében. A támadásszervezés célja olyan helyzeti előny kialakítása, melyből a csapat egyik tagja jó eséllyel hajthat végre közvetlen kapura lövést. Ennek fő színtere a gólveszélyes terület, a játéktérnek azon része, ahonnan a támadó csapat reális körülmények között gólt érhet el.
